Oldal nyomtatásaA csempészetről
A csempészetről általában - alapfogalmak
Ennek a világméretű jelenségnek a megértéséhez, a háttérben lévő összefüggések átlátásához elengedhetetlen néhány alapvető fogalom tisztázása. Elsőként tekintsük át, mit is értünk pontosan csempészet alatt, és mi az illegális vagy fekete kereskedelem.
A csempészet jogi értelemben csak államhatárok között valósulhat meg, hazánk EU csatlakozása óta például más tagországok viszonylatában ez fogalmilag kizárt.
Definíció szerint csempészetnek minősül egy adott ország területén valamely illegálisan forgalmazott termék engedély nélküli behozatala illetve az onnan történő kivitele. Jó példa erre a tiltott fegyver csempészete, ugyanis itt önmagában a tiltott áru birtoklásával, illetve fizikai szállításával valósul meg a bűncselekmény. A fegyverek mellett köztudottan népszerű csempészáru a drog és az ember is, de az Európai Vámunió tájékoztatása szerint újabban leginkább a prémium divatmárkák olcsó, illegális utánzatai, illetve a jogdíj megfizetése nélkül előállított film és zenei CD-k, DVD-k, valamint az illegális software-ek számítanak slágerterméknek. A hamisítványokról és a kalóztermékekről további információval szolgál A hamisítványok című cikkünk.
A csempészet másik esete, amikor egy egyébként legálisan forgalmazott terméket úgy mozgat valaki országok között, hogy közben nem tesz eleget a törvényben előírt vámfizetési kötelezettségének. A vámtarifák bonyolult rendszere, az egyes államok vám- és adópolitikájának és a nemzetközi szerződéseknek megfelelően gyakorlatilag az összes elképzelhető (és néhány elképzelhetetlen) árutípusra nézve tételes meghatározással szolgál. A vámszervek először beazonosítják az elvámolandó árut, majd a vámtarifa-rendszer alapján megfelelő összegű vámot vetnek ki rá. Ez az esetek többségében – különösen az ún. jövedéki termékeknél (hagyományosan ilyenek a kőolajszármazékok, az alkohol- és dohánytermékek) – számottevő forrásai a nemzeti bevételeknek, érthető hát, hogy biztosításukra mindig is kiemelt figyelmet fordított az állam. A hatóságok fejlett módszereket és a legújabb technológiát bevetve igyekeznek felderíteni a csempészeket, ám azok az évszázadok során szintén tökélyre fejlesztették az álcázás és megtévesztés művészetét.
A fekete kereskedelem csak mindezek után kezdődhet, azaz amikor az országba becsempészett áru gazdát cserél, az adóhatóság és az államkassza szempontjából továbbra is ‘láthatatlanul’. Nyilvánvaló, hogy az illegális termékekért, pontosan törvényen kívüli státuszuk miatt, eredendően magas árat lehet kérni, míg a legális csatornákon is elérhető termékek (pl. cigaretta) épp relatív olcsóságuk miatt lesznek vonzóak. Ám ne feledjük, hogy korántsem csak a csempészek hibáztathatóak a kialakult helyzetért és a társadalmi károkért – felvevőpiac nélkül ugyanis az ő hatalmas profitokkal operáló üzletmenetük sem működőképes. A végső láncszem tehát maga a fogyasztó, aki csempészárut vesz, ezzel mintegy leimitálva a terméket csempésző bűnszövetkezet ‘munkáját’. További információkat talál az egyén felelősségével kapcsolatban a Társadalmi jelenség… című cikkünkben.
A hamisítványok
Már a rómaiak is… idézhetnénk egy régi közhelyet, ám a csempészettel kapcsolatban ez a megállapítás nem is áll messze az igazságtól. A témában fellelhető legkorábbi írásos emlékeink a Római Birodalom Gall agyagíveseit említik, akik olcsó amforáik nyakára a legnevesebb római kézművesek védjegyeként használt láncot tették, természetesen a ‘márka’ tulajdonosainak a belegyezése nélkül… Ismerős az eljárás?
Az ötlet tehát korántsem új keletű, csak a hamisított árucikkek köre és a hamisítók módszerei változtak az időkkel. A hamisítványok reneszánszáról további információkat talál A csempészetről általában… című cikkünkben.
A probléma dimenziói – cigarettacsempészet a világon és az EU-ban
Az illegális kereskedelem nem csupán néhány felelőtlen üzletelő tevékenysége - a szervezett bűnözői csoportok egyre nagyobb befolyást szereznek ezen a téren is, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesszük az elképesztő nyereséget, melyet egy-egy illegális üzlettel realizálni tudnak. Példaként felhozható, hogy az Egyesült Királyságba becsempészett egyetlen, 40 láb hosszú (8,5 millió cigarettát tartalmazó) konténer, amelyet az ajánlott kiskereskedelmi ár feléért adnak el, a bűnözőknek kb. 2 millió USD tiszta nyereséget jelent.
Egyes becslések szerint 2005-ben világszerte kb. 390 milliárd szál illegális cigarettát szívtak el (hamisított és legálisan gyártott, de csempészett termékek együtt), ami hozzávetőlegesen a világ teljes fogyasztásának 6 százaléka. Az illegális kereskedelem óriási hiányt okoz a kormányok költségvetésében. Tavaly a be nem szedett adó mértéke, ha kizárólag csak a dohánytermékeket vizsgáljuk, kb. 20 milliárd dollárt tett ki világviszonylatban. A tényleges összeg ennél még nagyobb lehet, mivel a csempészek be nem jelentett jövedelmük után természetesen személyi jövedelemadót sem fizetnek. A hatóságok elől rejtve bonyolódó eladások során értelemszerűen a fiatalkorúak védelme érdekében hozott előírásokat sem tartják tiszteletben az orgazdák, és a dobozokról sok esetben ‘lemaradnak’ az amúgy kötelező egészségügyi figyelmeztetések is.
A Nemzetközi Rendőrszervezet, az Interpol szerint a drog-, fegyver- és emberkereskedelemmel foglalkozó bűnözői csoportok is belefolynak az illegális cigaretta- és alkoholkereskedelembe, egyfajta finanszírozási forrásként használva azt. Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma úgy véli, hogy ezek a csoportok terroristaszervezetekkel is kapcsolatban állhatnak. Ez a felismerés előrevetíti, hogy az egyes országok nemzetgazdaságának okozott elsődleges kár, a bevételkiesés, valamint a gyártók és a fogyasztók megrövidítésén túl a csempészet még aggasztóbb veszélyforrást is jelenthet. A tét tehát hatalmas, az összefüggések pedig többszörösen összetettek, és egymást felerősítve fejtik ki hatásukat. Nyilvánvaló tehát, hogy kulcsfontosságú az egyéni felelősség egyértelművé tétele. A hatályos magyar szabályozás részleteiről tekintse meg Társadalmi jelenség… című cikkünket.
A probléma dimenziói – cigarettacsempészet Magyarországon
Utalva A csempészetet történetileg… c. cikkünk megállapításaira, elmondható, hogy hazánk az EU csatlakozást megelőzően (és sajnos azóta is…) a cigarettacsempészek kedvelt célpontjává vált: a kormány, szakítva az előre megállapított derogációs menetrenddel, összesen 94%-al emelte a dohánytermékek jövedéki adóját 2001-2004 között. Ez óriási piaci feszültségekhez vezetett, a gyártók érthető módon a kiskereskedőkre és végső soron a fogyasztókra hárították a többletkiadások egy részét. Ha a magas árszintekhez hozzávesszük, hogy az Unióhoz történő csatlakozás óta keleti határaink egyben az EU – balkán frontvonalat is jelentik, már igencsak közel kerültünk a közmondásos ‘puskaporos hordóhoz’. Mivel pedig dohányról beszélünk, törvényszerű, hogy hamarosan előkerült a tűz is: a román-magyar, vagy éppen az ukrán-magyar határ két oldala között tátongó hatalmas, esetenként 300-400 %-os árkülönbözet adta lehetőségeket kihasználni vágyók egy mind eszköz-, mind emberállományában ellátási gondokkal küzdő határőrizetet találtak a kapuknál. Az eredmény? Az előbbi hasonlattal élve nem túlzás robbanásról beszélni : 2005-re gyakorlatilag összeomlott a hazai cigarettapiac, az eladások megközelítőleg 28%-a feketén, az adó- és vámkötelezettségek megfizetése nélkül történtek. Forintosítva ezeket az adatokat, 2004-ben megközelítőleg 74 milliárd, 2005-ben 80 milliárd Ft bevételtől esett el a kormányzat. Ha érzékeltetni szeretnénk, hogy milyen nagyságrendű a veszteség, gondolatban vessük össze ezeket a számokat az idei költségvetési törvénnyel: az Egészségügyi Minisztérium teljes évi kiadási oldala 155 milliárd Ft körül van…
A csempészekről kialakult képet tovább árnyalja az az érdekes adat, melyet Nagy János vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka ismertetett egy nemrég megrendezett szakmai fórumon: a VPOP tapasztalatai szerint a szervezett bűnbandák mellett az átlagpolgárok is egyre inkább kiveszik részüket a csempészetből, egyfajta fél-legális, ‘háztáji’ csempésztevékenységet végezve. Főként román és ukrán határainkon figyelhető meg, hogy a környező települések lakosai napjában többször is megteszik az utat oda-vissza a határ túloldalán található első vegyeskereskedésig, ahol a személyes felhasználás címén engedélyezett mennyiségen belül maradva vásárolnak dohányárut, amit aztán hazavisznek, és ismeretségeiken keresztül értékesítenek. Az önmagában csekély mennyiség a tömeges és egyre növekvő feketekereskedelmi hálózatokon átfutva jelentős piacot talál, és végül már komoly tételek mozgatására képes. A VPOP más irányú kutatásai egyébként ezzel összhangban azt is megállapították, hogy az illegálisan forgalmazott cigarettákat túlnyomórészt ismerőseinktől szerezzük be, csökkentve ezzel a lebukás kockázatát. Az egyén felelősségéről további információk találhatóak a Társadalmi jelenség… című cikkünkben.
